Gyakorlatilag ez a kis irományom most a magyarságról és némi magyar helyzetről szólna, de lehet hogy néha el fogok kalandozni a témától és ezért előre is elnézést kérek.
Itt Rómában nem kizárható tényező, már ami a mennyiséget illeti a román nemzetiség.
Ők ha megyünk a buszon akkor néha megkérdezik, hogy magyarok vagyunk-e, egyébként mindenki más mindennek néz minket, csak nem magyarnak.
Az a nemzet és ország, hogy Magyar még véletlenül sem jut eszükbe. Voltunk mimár németek és lengyelek, de még ukránok is, csak magyarok nem voltunk soha, az valahogy nem jut az eszébe az embernek.
A legviccesebb az volt, amikor egy magyar hölggyel találkoztunk itt Rómában, aki rendőrként dolgozik itt és nem volt tisztában azzal, hogy vajon Magyarország már belépett az Unióba, avagy sem. Azért biztos ami biztos elkérte az útlevelünket és kérte a központot, hogy segítsenek, vajon elég-e nekünk a személyi igazolvány itt (na ez azért elég gáz volt).
Azért büszkén megjegyezte, hogy a diplomáját Budapesten szerezte (remélem nem pénzért).
Aztán itt a sok román, akik közül nem is kevésnek van magyar személyije is, bár nem használják és amikor lehet le is tagadják, hogy van nekik, már ami a hivatalos utat illeti. Nekünk azért elmondják, hogy van az is, csak otthon hagyták, mert minek az nekik itt, eljön majd az idő amikor nyugdíjért kell folyamodni, na majd akkor jól jön a magyar személyi.
Addig viszont inkább jobb csendben maradni, mert hát a románok rengetegen vannak és hát nem igazán szeretik, ha valaki Magyar.
Itt általában a románok azt szokták mondani (ami olyan mint valami szájról-szájra terjedő szólás-mondás), hogy " a magyarokkal vigyázni kell, mert mindig csak a bajt hozzák ránk".
Minden olasz amikor megtudja, hogy Magyarok vagyunk egyből rávágja, hogy "Budapest bella", vagyis hogy Budapest szép és passz ennyi amit az országról tudnak, azaz hogy volt egy olasz aki már ismerte Pécs városát (hallomásból), mivel ott lakott egy ismerőse a Pista. Na bumm...ez aztán az országimázs.
eleinte még megkérdeztem őket, hogy esetleg Tokajról hallottak-e már, de fogalmuk sincs a borról, mármint hogy van olasz boron kívűl másfajta iható nedű, viszont meglepő volt, hogy vallásos körökben amikor kiejtettem azt a szót, hogy Sárospatak, akkor elég sokan tudták, hogy az bizony "Santa Elisabetta" városa, de többre nemigen futotta a memóriából.
Amikor minket faggatnak Olaszországról, akkor elkezdjük sorolni a helyeket ahol már jártunk és csak ámulnak, hogy mennyi mindent tudunk az országukról, hát még amikor elmondjuk, hogy biciklivel tettük meg a km-eket.
Na azt már nem szokták elhinni, csak amikor a fotókat mutatjuk meg nekik.
Első napok egyikén még elmentünk a San Stefano Casa-ba (Szent István ház), ami egy panziószerű magyar szálláshely, mivel gondoltam, hogy ott talán segítenek útbaigazodni, vagy valami ismerettséget találni. Régebben itt volt igazgató Ruppert József is, aki az ének-zene tanárom volt a gimiben.
De sajnos itt kellett előszőr megtapasztalnom, hogy Rómában a Magyaroktól sokat nem várhatsz (már ami a hasznos segítséget illeti), hiszen a portánál tudatosodott bennünk, hogy a portás hölgyet jobban érdekelte a sonkás szendvicse, mint az hogy hozzánk szóljon.
Ezt most nem azért írom, mert a magyarok le lennének maradva, hanem a saját tapasztalatom szerint 10-szer jobban érdekeljük az olaszokat érdekességként, mint a magyarokat egyáltalán bármennyire is.
Mindenki belefásult a saját kis világába itt is (mondjuk nem annyira durván, mint otthon), adózás és munkavállalás, vagy éppen annak keresése, no meg persze az apró-cseprő napi gondok.
De térjünk vissza a nagy Magyar marketingre. A valóság az, hogy itt nem nagyon tudják, hogy hol van Magyarország.
Azt persze tudják, hogy van egy ilyen ország, de hogy pontosan hol is az azért nem olyan perfetto.
No meg tudják, hogy van egy Budapestünk, de azt már nem hogy az a főváros, vagy csak éppen sejtik, hogy az a fő a városok között.
És elég is ennyi egy olasznak, mert még rájönnének, hogy van Balaton és tokaj.
Szóval passz ennyit tudnak rólunk, no meg azt hogy mostanában akik errefelé laktak (mármint magyarhonban) azok ha tehették már otthagyták azt az országot, szóval a helyi olasz lakosságunk is szerintük (mondjuk szerintem is) eléggé megcsappant az utóbbi időben.
A románok még emlegetik a nagy magyar munkát ami 10-15 évvel ezelőtt volt és mondják, hogy milyen jól lehetett ott keresni.Példaként mindig a kecskeméti nagytemplom felújítását emlegetik, mivel ott elmondásuk szerint nem is igazán volt magyar, csak román, valamint Berettyóújfalut szokták még mondani, mivel az meg közel van a határhoz és ott akkoriban sok meló volt.
Sokan ingáztak évekig románniából, Berettyóújfalura.
Sok Magyarral itt nem igazán lehet találkozni, már ami az itt élőkre vonatkozik, mert hát azért túristából jut ide is elég sok, bár nem igazán a fiatalabb nemzedék jön turistának főleg, hanem inkább nyugdíjasok csoporttal.
Ezen gondolom nem igazán kell meglepődni.
3-4 olyan emberrel találkoztam itt aki Magyar és itt él Rómában, no persze nem azért, mert ennyire kevesen lennénk itt, hanem a magyarok valahogy nem igazán keresik egymás társaságát, csak akkor ha segítség kell, de egyébként nem jellemző, hogy összejárnának.
Ez persze lehet hogy nem így van, de nekem ezek jelenleg a tapasztalataim innen.
Örülök, hogy ilyen módon és ilyen körülmények közé kerültem, mert így legalább nem csak a felszínről súrolom a megismerés határait, ami az országot illeti, hanem mélyebben bele tudok látni az emberek gondolkodásába és érzéseibe.
Ezt azért valljuk be őszintén nem lehet egy kéthetes turistajárattal érkező és hotelben lakó embernek megvalósítani, mondjuk nem is ezért jönnek.
De én meg akartam ismerni ezeket a helyeket és embereket, megtanulni a nyelvüket és a gyerekeknek is minnél többet átadni, hogy később a saját életükben fel tudják maradéktalanul használni.
Nekem nem elég csak bemenni egy templomba és klattyintani párszor a fotómasinával, vagy éppen a Lánchidas és parlamentes Budapestet lekapni párszor, persze az is lehet szép, de én meg akarom ismerni az embereket és a kúltúrájukat mélyen és kiszedni belőle mindazt ami nekünk hasznos lehet és legfőképpen tanulni és okulni mindenből amiből csak lehet.
Szóval röviden összefoglalva az olaszok tudják, hogy létezik egy ország ami a közelükben van és úgy hívják, hogy Magyarország. Meg van benne egy Budapest, ami szép és vége. Nagyjából ennyi, de azért vannak kivételek is, de a 99%-ra igaz ez.
Remélem sikerül majd megvalósítani...
