Szóval 4 napra átmenetileg szállást kaptunk románok által lakott házban aztán mennünk kellett, mert a rokonság jött a helyünkbe Romániából és átadtuk nekik a helyünket.
Az idő elég jó lett de amikor elkezd esni akkor az istennek sem akarja abbahagyni.
Szóval találtunk egy helyet ahol gyakorlatilag 2 hajléktalan román ember lakik egy általuk felépített házikóban. Mivel eléggé vallásosak ezért mi is ezen az önkormányzati tertületen vertünk sátrat egy romos ház mögött, hogy ne lássák az útról és így egy csomó kellemetlenséget megspórolunk.
Szóval ők okítottak minket, hogy hogyan maradjunk életben és hogy mi hol van itt ebben a nagyvárosban, ami azért még mindig nagyobb, mint Budapest.
Itt nálunk nincs olyan hogy az út szélén hagynak, olyan szinten kifejlődött a segélyezési rendszer, hogy azt néha nem is hiszem el.
Vannak Caritas helyek ahol meleg ételt kapsz, van ahol élelmiszercsomagot kaphatsz és van ahol ruhákat osztanak ingyen.
Semmit nem kérnek és a legtöbb helyen ruhát osztanak.
Ezeken a helyeken ruhát osztanak amire szükséged van és kéred, valamint elfogadod amit adnak. Ami nem kell nekik azt kidobják, mert helyhiány vagy szakadáshiba miatt...tök mindegy.
Szóval a kuka mellett köt ki az ilyen nagy bálákban, aztán jön egy nagy autó mindig és bedobják másnap reggel. Egy ilyen autónál hallottam, hogy magyarul beszélnek a pakoló emberek és kiderült, hogy viszik az ilyen ingyen mentett árut és Magyarországra viszik turikba eladni...no comment...
Szóval innen most felöltöztünk és a gyerekek még játékot is kapnak a Caritasban, aztán járunk a kajaosztó helyre, ahol csomagot kapunk. Általában ezekben a csomagokban rengeteg tészta van és paradicsomkonzerv, aztán néha cappucino instant, valamint bab és egyéb konzervek, de volt hogy kuglóf és egyéb finomság is akadt benne. Nagyjábol 3-5 kiló között van egy ilyen csomag. Ezekkel mindenki tele van a románok közül. Azért írom így, mert Rómában három náció található meg és ez a mérvadó. Olasz és Román, valamint emellett jelentős Bangladesi és Marokkói.
A románok járnak általában a Caritas helyekre és mivel ezek az emberek nagy többsége szigorúan valamilyen vallást gyakorol ezért segítenek egymáson.
A gyerek itt nem veszhet el és ezért a cím:"Per bambini" - vagyis "gyerekeken".
Mert hoznak valamit mindig, különös figyelmet szentelnek a családnak és azon belül is a gyerekeknek, ami azért rendkívül szimpatikus nekünk, mivel mi is pont ezért keltünk útra, hogy nekik jobb legyen. Felégettünk magunk mögött sok mindent és rengeteg dologról lemondtunk, csak hogy ők nyelveket tanuljanak és egy jobb jövőképet kapjanak, valamint azt már megmutattuk nekik, hogy minden lehetséges amit el akarsz érni, csak tenni kell érte.
Most pedig azt tanuljuk meg és mutatjuk nekik mi is minden nap, hogy hogyan kell segíteni egymáson és a rászorulókon.
Ha valaki főz valami finomat a nádasban, akkor azt megosztja másokkal. Így voltunk mi is meghívva egy csomó helyre kajálni és amikor jött a fagy szállást kaptunk meleg házban.
terjed a hírünk, mert egyre többen hallanak rólunk, azaz a családról akik biciklivel elindultak ide, hogy új életet kezdjenek és megismerjék az itteni világot.
Szóval "per bambini" jönnek az emberek, mert tudják sokan hogy hol lakunk és jönnek mind és hoznak valamit.
Van hogy több napig nem is kell venni semmit, mert mindenki kaját hoz nekünk.
Bejönnek a nádasba és hoznak mindenfélét.
Különös világba csöppentünk és nem bánjuk, hiszen az emberiség egy másik oldalát tanuljuk itt meg és éljük meg minden nap - az együttérzés és segítés egymáson érzését.
Az út szélén posztoló kurva is eljött már hozzánk és adott egy csomagot, majd hozzátette, hogy "per bambini".
Volt hogy a buszon mentünk reggel és vittük Benit a suliba, majd meglátta az egyik kurva, hogy nincs kesztyű a kis Hannán, majd mekérdezte, hogy nem fázik-e.
Mondtuk, hogy nincs kesztyűje, mert a Caritasban nem volt épp kesztyű és hirtelen jött a reggeli hideg. Másnap reggel megjelent nálunk ez a "hölgy " és mint kiderült elment egy boltba vett egy kesztyűt és elhozta a Hannának.
Szóval ez a része ilyen mifelénk és ezen itt nem is kell csodálkozni, mert ez itt normális.
Ha főzöl egy tál ételt és a közeledben van valaki, akinek nem jut főtt kaja, akkor a felét, vagy egy tányérnyit adsz neki, amit nem szégyenlenek elfogadni, és viszont is ugyanígy van ez.
És a világ működik így is.
A képet egy Caritasnál készítettem, ahová bárki mehet az utcáról hiszen nekik építettek ki külön konnektorokat, hogy a telefonjukat feltöltsék, hogy elérhetőek legyenek.
Ennél a Caritasnál így segítenek a hajléktalanokon, hogy töltési lehetőséget biztosítanak nekik.
Legközelebb megmutatom, hogy hogyan szereztük meg az alapokat, vagyis hogyan indulj el Rómában, hogy ne nézzenek teljesen hülyének. Szerezd meg a kódodat, amivel orvoshoz mehetsz, mert baj bármikor érhet bárkit. Az EU-s taj kártyádat itt kidobhatod a kukába , mert szinte semmit sem ér. Szóval: folyt köv...
