Hát végül is a legdrágább dolog Rómában lakhatást találni.
Rengeteg a bevándorló és a szerencsét próbáló itt. Van aki keresi a munkát és van aki csak mímeli.
Sokszor már nem is csodálkozom, hogy a buszon, vagy máshol már szinte nem is hallok olasz beszédet csak románt vagy más orosz nyelvre hasonlító nyelvet beszélő embert.
Nagyon kevesen vannak akik itt akcentus nélkül beszélnek olaszul és hát nem utolsó sorban tökéletesen.
Na de mindegy itt még mindig (mert így volt ez 20 évvel ezelőtt is) baromi drága a lakás bérlés és ezért sokan akiknek nincs munkájuk, pénzük stb. barakkokban laknak, amiket talált fatáblákból építenek (bár inkább tákolásnak nevezném) valamelyik önkormányzati területen, ahol éppen nem zavarnak senkit.
Aztán jön a kommuna és vagy elzavarják őket, vagy nem. Általában az a mérvadó, hogy akivel nincs probléma, tehát nem hangoskodik, iszik, verekszik azokat békén hagyják, akik pedig inkább balhéznak azokat előbb-utóbb odébb tessékelik.
Aztán pár száz méterrel arrébb újabb barakkot tákol magának és megy minden ugyanúgy tovább.
Jön a rendőr és körülnéz, majd közli, hogy 2-3 héten belül el kéne menni máshova, tehát nem egyből lerohannak, ahogyan azt Magyarországon sokan hiszik, mert ezt írják a sajtóban.
Totál kultúráltan figyelmeztetnek, majd később ha nem fogadsz szót akkor jön a lerohanás.
Mindenütt a külvárosi részeken bebarakkolják magukat. Laknak híd alatt, nádasokban, patak mentén és ahol csak egy kis tenyérnyi hely van ott valaki biztos hogy bevackolja magát előbb-utóbb.
Kaját szerezni Caritasból egyszerű, de a legtöbben ezt arra használják, hogy eladják és aztán persze megy az ivászat minden nap. Persze ezt is lehet csinálni, de ezeket a balhés elemeket nem szeretik sehol sem.
Úgy döntöttünk, hogy nekünk is elég lesz a sátorozásból, különösen azután, hogy bejöttek a minuszok itt is.
Budapesten még azt hittem, hogy errefelé nincsenek minuszok ezért bátor voltam még az elején, de aztán felvilágosítottak, hogy ez régen így is volt, de manapság már télen itt is van bőven reggeli és esti fagy.
Hó még mindig nincs, de már előfordul az is egyre többet.
Köszönhető ez gondolom az általunk kibocsátott sok szuper dolognak és az ezután jövő éghajlat változásnak.
Egyszercsak jött egy esti fagy és kellő menyiségű szél és mindjárt széttörte a sátor müanyag ablakát apró cefetekre és innentől nem volt kérdés, hogy építeni kell egy barakkot nekünk is.
Január és február a bőséges esőzés hava volt és a változás csak mostanában jön egyre jobban márciusban.
Decemberben pedig bejött a hideg és a fagy (mostani 2 hétig tartott).
Költségvetésünk igen kicsi ezért a kajától és főleg a gyerekektől nem akartunk elvenni semmit sem az építőanyagokra.
Először elkezdtem az út szélén temérdek mennyiségben található drótot gyüjteni és bambuszt vágni, lévén bambuszházra gondoltam először építés gyanánt.
Gondos tervezés után elkezdtük a bambusz begyűjtését amit a helyi hajléktalanoktól kapott profi szerszámokkal elég könnyű volt.
Gondoltuk ha már lúd akkor legyen kövér, ezért külön gyerekszobát csinálunk mi is, hogy azért nyugodtabb legyen a megélhetés.
Terveztem egy előteret, aminek a fele konyharész lenne a másik fele pedig amolyan előtér, nomeg persze a két szoba.
Aztán elkezdődött az építkezés is és egyszercsak elkezdődött egy nagyon furcsa dolog amiről már sokat írtam, de csak ámulunk még mindig az egészen.
Mindenki aki a környékünkön volt elkezdett hozni nekünk számukra felesleges dolgokat amiket használni tudunk.
Például az útszéli örömlányok Ikeás gyerekágy keretet hoztak, aztán egyszercsak beállított egy román rendszámú furgon és hozott egy fél sarokgarnitúrát plussz két felnőtt ágymatracot.
Jöttek még román hajléktalanok és beépíthető főzőlaptól kezdve az üres gázpalackig mindent kaptunk amit a főzéshez lehet használni, ezért gyakorlatilag csak a gázpalack töltését kellett megoldani (mert hát az ugyebár üres volt).
Kérdeztem, hogy ez itt így szokás, vagy mi a fene és felvilágosítottak, hogy ezt itt mindig így csinálják és remélik, hogy később amikor majd mi már nem szorulunk rá, majd mi is segítünk kérés nélkül más román, vagy ukrán egyéb rászorulókon. Ez az íratlan szabály errefelé.
Szóval egyre könnyebben ment az egész és aztán jött Giovanni és megmutatott egy helyet ahonnan a faanyagot lehet hozni ingyen.
Gyakorlatilag elhozhatsz építési törmeléket, vagy faanyagot, amiből később darálás után brikkettet gyártanak vasárnap egy telepről, aminek a tulaja rájött, hogy kisebb értékű faanyagot visznek el innen a rászorulók, mint amenyibe a telep őrzése kerülne.
Ezért gyakorlatilag hagyja, hogy azon az egyetlen napon amikor nincs munka (vasárnap) elhoznak onnan fát, amit éppen tüzelésre, vagy építésre használnak fel a környékbeliek.
