Hát igen valamiből itt is élni kell és a segélyszervezetek a túlélésre jók, de mi azért fejlődni is szeretnénk nem csak túlélni.
Pontosabban szeretnénk megélni és nem túlélni.
Aki itt is csak piál és cigizik, annak bizony a pénzének a nagyrészét ezek el is fogják vinni, úgyhogy nagy fejlődésre itt se számítson.
20 évvel ezelőtt az olaszok azért útálták a romániából tömegesen jövő munkásokat, mert olcsó munkaerőt jelentettek és lecserélték az olaszokat sok helyen rájuk, valamint olyan hamar és tökéletesen tudtak a nyelvhez alkalmazkodni, hogy pár hónap után már az olaszok sem tudták megmondani, a kiejtés után, hogy egy romániai emberrel beszélnek-e, vagy sem.
Mára már más a helyzet, legalábbis szerintem és a saját tapasztalataim szerint, a román vendégmunkások olyan tömeget alkotnak, hogy a munkához már nem kell feltétlenül és tökéletesen megtnulni olaszul és hát nem is igyekeznek teljesen.
Találkoztam olyanokkal is akik már 12 éve itt élnek, de még alap szavakat sem tudtak nekem mondani olaszul, amire kíváncsi voltam, mivel nem tudták.
Egy-egy helyen nem lepődöm meg, ha megkérdezik, hogy beszélek-e románul.
Itt azt szokták mondani, hogy tanulj meg két nyelvet, az angolt és a kínait és akkor az egész világon el tudsz érni bármit.
Rómában eléggé gyér az angolul beszélők felhozatala, sőt ha valahol bezsélnek angolul az vagy véletlen, vagy éppenséggel egy elit helynek számító valami.
Egy kicsit mindenütt pötyögik az angolt, de a köszönésen és egy-két betanított mondton keresztül semmit sem beszélnek a legtöbb helyen. Ezért nem értem, hogy miért mondják azt , hogy tanulj meg angolul, amikor ők se nagyon beszélik.
Na mindegy.
Szóval itt sem mész semmire ha nem beszéled az olaszt jól, tehát kicsit beszélni olaszul egyenlő a nullával.
1-2 kisebb melóval megdobnak, de nem igazán fogsz keresni, mármint a többiekhez képest.
Azért írom le így mivel a pénz amit itt munkáért fizetnek az felűlmúlta az elvárásaimat.
Egy segédmunkás az építkezésen kb.50 euró alatt naponta már nem megy dolgozni.
A szakmunka az már 80 eurónál kezdődik napi bérben.
A bangladesiek elmennek akár 15-20 euróért is dolgozni naponta, de azért valljuk meg őszintén nem sok mindenhez értenek csak ha megmutatod nekik, hogy mit kell csinálni akkor nagyjából elkezdenek olyan munka szerű dolgot csinálni. No meg a román munkások is ha megkérdezem, hogy mivel foglalkonak, akkor mindig azt a választ kapom, hogy "mindenhez értek ami az építkezésen van".
Nekem meg azt mondják, hogy kevés ha csak villanyszerelést vállalok, mert akkor nem kellek senkinek sem. Hát ez egyenlőre megdőlt, mármint az ő teóriájuk.
Dehát én sajnos nem értek mindenhez csak a villanyszereléshez és a fényképészethez. Na bumm, de legalább ahhoz merem a nevemet adni és még nem is lett baja senkinek sem.
Egy munkahelyre nehéz bekerülni, még ha alkalmi is, de az alap hogy beszélj valamilyen szinten olaszul.
Szóval azt már írtam, hogy járunk Caritasos helyekre és az egyik ilyen helyen lehet tölteni telefont és egyebeket is ingyen, már ami az árammal működő dolgokat illeti.
Na szóval ezen a helyen mivel elég sok román jár ide telcsit tölteni elég sok szemetet is hagynak maguk után. Mondhatni hogy mocskot hagynak maguk után és nem érdekli őket, hogy egy templom udvarán vannak.
Na engem meg már annyira zavart, hogy az utcán folyik a szemét és még itt is, hogy amikor egyszer a laptopot töltöttem (ami cirka másfél óra) becsengettem, hogy kérjek egy seprűt meg lapátot, mert én bizony összeseprem ezalatt az idő alatt legalább a csikkeket és a nagyját.
Kijött egy ember, aki a parókiának a kisebb főnöke lehet és Carlónak hívják.
Teljesen elhalt tőlem, hogy én csak így ki akarom takarítani a templomudvart és szóba elegyedtünk.
Mondtam neki, hogy nem kérek pénzt érte, de nem bírom nézni a szemetet itt az udvaron.
Elmeséltem neki, hogy magyarok vagyunk és biciklivel jöttünk ide, meg egy- két dolgot nagyvonalakban, gyakorlatilag ő kérdezett ki, mivel azt gyanította, hogy nem vagyok román, mivel eddig még senki sem akarta összetakarítani a szemetet maga után.
Na szóval szépen kitakarítottuk Picúrral a templomudvart és a végén visszaadtuk a kellékeket, a szemetet pedig az utcai szemetesbe kidobtuk.
Ezután Carlo elkérte a telefonszámomat, hogy Picúr vállalna-e takarítást egy hölgy lakásában óránként euróért, valamint ha tud nekem is valamilyen munkát akkor illedelmesen megkérdezte, hogy felhívhat-e.
Mondtam hogy persze és elválltunk.
Pár napra rá Carlo csörgött nekem, hogy lenne-e kedvem egy kamiont kirakodni az egyik Caritasnál.
Igent mondtam és hétfő reggel mentem pakolni.
A munka 40 percig tartott és egy játszótérhez érkezett új csúszda és miegymás alkatrészeit kellett lepakolni.
Egyáltalán nem volt megeröltető és gondoltam, hogy nem is kapok érte túl sokat, de a pénz annyira nem is érdekelt, csak az hogy végre már valami elinduljon.
A munka végén a kezembe nyomtak 20 eurót és megkérdezték, hogy esetleg lenne-e kedvem máskor is jönni segíteni.
Mondtam hogy persze és alig bírtam magamba folytani, hogy ilyen kis munkáért 40 perc alatt még sosem kaptam kb. 6000ft-ot.
Naná hogy hívhattok még mit nem akár egész nap is pakolok ennyiért.
Hát nekem így indult be az első munkám, de vállalok villanyszerelést is kisebb lakásoknál és egy két románnál segítek megmutatni, hogy hogyan kell napelemmel áramot csiholni, mivel itt nagyon sokan illegális barakkokban laknak, de erről majd legközelebb írok egy keveset.
