Valami sose stimmel, mert vagy van kajánk , de szálláshely kereséssel van probléma, vagy éppen fordítva.
Egyvalami azonban feltűnően más, mint Magyarországon: az emberek sokkal nyitottabbak a külföldiekkel, mint nálunk. Ha nem érdekli az amit mondassz azt elmondják neked, de semmiképpen sem a hátad mögött teszik ezt, hanem bele a szemedbe.
Viszont a kedvességük és figyelmességük, főleg a gyerekekkel szemben felülmúlja a vártakat.
Volt olyan, hogy beköszöntek a sátorba reggel 7-kor, majd mire kimentünk oda volt rakva nekünk több liter rostos dobozos ivólé és a gyerekeknek süti.
Kávéval mindenütt kínálnak, de most a segítségükkel is találkoztunk.
A nagyvárosoknál nem igazán segítenek az út szélén maradt embereknek, de a hegyek között azért elég sokan megkérdezik, hogy van-e valami probléma.
Most éppen az utifuti villája mondta azt, hogy ő most eltörik így 1700 km után és hát eléggé kilátástalannak tűnt utunk folytatása.
Kár pedig ez éppen Róma előtt 70 km-el történt. Megálltak többen főleg biciklisek és jött a Carabinieri is, hogy segítsen és megnézze mi történt.
Azonnal hívtak embereket, hogy segítsenek a törött utifutit levinni az útról és útba igazítottak minket, hogy merre kellene folytatni utunkat és főleg, hogyan.
A hegyek között elég nehéz bicikli szervízt találni, főleg mivel éppen vasárnap volt.
Szerencsére megbütyköltem a villát annyira, hogy sétálva tudtunk menni úgy 6 km-t és találtunk egy szuper horgászhelyet Attigliano mellett.Itt kihúztuk az éjszakát és másnap bementem a városba kajáért és körbeérdeklődni.
Picur addig mosott és rendbeszedtük a holmijainkat, mert ilyenkor van egy kis szusszanásnyi időnk ilyesmire is.
Persze a siesta ideje alatt előkerült a pecabot is és ezért egész jól éreztük magunkat itt.
jöttek a pecások és kérdezgettek minket, hogy kik vagyunk és honnan, miegymás.
Elindultam az úton és láttam egy autóbontót az út szélén még előtte este, ezért gondoltam, hogy megmutatom neki a törött villát, amit azóta kiberheltem a helyéről.
Még az út kezdete előtt pont ezért döntöttem a hegesztéses illesztés helyett a csavaros mellett, mert ha valami eltörik azt nem tudom majd megcsinálni, de a csavartörést tudom pótolni, mivel a szerszámosban volt mindenből tartalék.
A bontós mondta, hogy merre menjek tovább és egy gumishoz irányított.
Nem tudtam, hogy mi van a gumisnál, de aztán kiderült, hogy ott bizony Luigi volt, mivel így hívták őkelmét.
Meglátta a törést és kikapta a kezemből szó nélkül abbahagyta az éppen akció közben lévő Renault-ot és Mazda-t, majd eltűnt.
Előkerült és gázpalackkal és egy AVI hegesztővel tűnt vissza.
Mielőtt bármit szólhattam volna, már hegsztett is és 2 perc múlva kész is volt a villa.
Kis csiszolás a gépen, hegesztés, majd hűtés óvatosan.
el sem mondtam neki, hogy ki vagyok és hogy merre tartok.
Kikapta és szó nélkül megcsinálta.
Köpni nyelni se tudtam, csak a fejem fájt, mivel mi van ha sokba kerül és nincs nálam pénz.
Szerencsémre nem engedte, hogy fizessek semmit és jó utat kívánt, majd megveregette a hátamat és ekkor kicsit elsztoriztunk, majd elválltunk.
Hát így esett, hogy a villa meg lett hegesztve és így folytathattuk utunkat tovább.
De előbb egy kicsit még pecázgattunk a fiammal és pihentünk egy kicsit a kiwi ültetvények tövében...úgy 2 nap 2 éjszakát.
Kipihenve és újra feltöltődve indultunk egy olyan környéken ahol úgy láttam, hogy tele van olyan városokkal a környék, amiket hegytetőre építettek és már a völgyből is lehengerlő volt a látványuk.
