Az út szélén egyre több halászó házacskákat látunk, hol nagyobbat, hol kisebbet.
Elhatároztam, hogy közelebbről is megismerkedem valakivel és megkérdezem, hogy hogyan szokták ezeket a halászhálókat használni.
Este Ravenna után egy ilyen kis halászhelyen vertünk sátrat, de senki sem volt ott.
Úgy este 9 után kezdtek el szálingózni oda a horgászok.
Volt aki a kis háromkerekű Piaggio-val, volt aki kerékpárral, vagy kismotorral és egész jól elszórakoztak egy üveg sör mellett.
Gyakorlatilag csak leengedik a hálókat a sekély vízbe és aztán egy kis idő múlva kiveszik, megnézik, hogy fogtak-e valamit.
Hát nem túl sok szakértelem kell ehhez ezért én is kipróbáltam a tekerentyűt.
kérdésemre, hogy miért nem tesznek bele csalit, az volt a válasz, hogy felesleges, mert az utóbbi időben eléggé megcsappant a halak mérete és mennyisége, ezért nem tesznek bele semmit.
ahol én voltam ott inkább a haveri összejöveteleknek ad otthont a horgászás eme válfaja, bár ezt itt rengetegen űzik.
Ezeket szinte csak olyan helyeken használják, ahol a tengerből vezet be kis csatorna és ezeket halásszák így le.
Furcsa volt, de már mindenütt tudják, hogy van egy család aki két gyerekkel megy Róma felé és Magyarországról jövet már több mint 1500 km-t mentek.
Mindenütt "brava" mondják és az út szélén fotóznak minket, van aki csak sunyiban, van aki megkérdezi, hogy szabad-e.
Kamionosok is vezetés közben, mint valami látványosság, úgy fotóznak minket mobillal.
A legfurcsább az azonban az volt, hogy még mielőtt mondhattam volna egy üdvözlést felkelés után a sátrunk mellett eltekerő bicikliseknek,azok hangosan kurjongattak felénk, hogy "Budapest, Budapest".
Szóval már tudják, hogy jövünk és néhol még várnak is minket egy kis vendégváró frissítővel, akár benzinkúton, akár máshol.
