Ami itt sokba, helyesebben fogalmazva rengetegbe kerül az a lakás és mindegy, hogy albérletet veszel ki, vagy csak egyszerűen vásárolni szeretnél, inged-gatyád rá fog menni.
Nem is beszélve arról a silány minőségről amit kapsz cserébe.
Először egy kis ármustra:
A lakások ára az újépítésű lakásoknál a 160.000 eurónál(50 millió ft) kezdődik és ez egy egyszerű egyszobás cirka 35-40 négyzetméteres lakás lenne, ami még nem is mondható a városban, csak valamelyik peremkerületi külső részén Rómának.
Amit cserébe kapsz az egy gyönyörűen kinéző újépítésű kicsi, gyakorlatilag minden alapfelszereltséggel felszerelt, de semmire sem használható lakás.
Ezt most azért írtam így, mert hát 50 millióért elvárom, hogy mondjuk a konyhában ne egy 40 wattos izzó fényével világítson egy mennyezeti lámpa, ráadásul ne a legakciósabb gagyi lámpácskából jöjjön, de hát a lehúzás az itt is lehúzás (szerintem).
Egy alkalommal elhívtak, hogy segítsek villanyt szerelni, mert lelépett a villanyszerelő a lakóparkból egy jobban fizető helyre. Amikor beléptem láttam, hogy a falban benne vannak a csövek, csak a kábelezést kell befejezni. Kértem az anyagokat, mire egy hatalmas zsákot hoztak az olasz vállalkozó testvérek és kiborították elém a tartalmát. Volt ott mindenféle méretű és szinű kábel amit el tud az ember képzelni, de egyik sem volt hoszabb 2 méternél. Mondtam nekik, hogy ez ugye most vicc, mire közölték, hogy ezekből kell megoldjam a megfelelő hosszúságát a vezetékeknek.
Magyarországon egy jóérzésű ember 2 milliót nem adna ezekért a hulladékkal felszerelt lakásokért, de itt már megszokott tény, hogy mindenki aki vesz egy ilyen lakást, az utána hívja a saját már bejáratot szerelőjét és kicseréli a megfelelőre a lakás tartozékát.
Persze magyarban is szart vásárolhatsz újépítésűként, de az ezekhez a lakásokhoz képest luxus minőség.
Gyakorlatilag tákolás folyik.
Láttam frissen átadott szupermarketet ahol a padlón a kövezés (és most nem túlzok egyáltalán) a hullámzó tengerhez hasonlított és egy hét után feljött az egész.
Nekem mindig az az érzésem van, hogy így teremtenek maguknak munkát későbbre, hogy semmit sem csinálnak meg hosszú élettartamúra.
Csodálom azokat a magyarokat akik azzal foglalkoznak, hogy ilyen lakásokat adnak el más magyaroknak, bár szerintem ez is leginkább a lehúzás kategória, mivel nem mondják el, hogy milyen silány a minőség. Végülis senki sem hazudik, hiszen lakást árulnak Rómában és hát igaz ami igaz a minőséget senki nem kérdezi, mivel mindenki elájul, hogy itt lakáshoz juthat.
Mondjuk aki már ennyi pénzt ad egy lakásért az már meg is érdemli, hogy így átverjék.
Én inkább azt tanácsolnám ha valaki lakást akar venni itt, akkor csakis használt lepusztultat vegyen, igaz azt olcsóbban kapja meg, de legalább a felújítás során kiderülnek a hibák.
Egy alkalommal egy ismerősöm beköltözött egy ilyen épületbe és be akarta kapcsolni a villanytűzhelyet, de az sajnos nem működött. Megkért nézzem meg, hogy mi baja lehet, mert hát novicsentó új. Meg se lepődtem, hogy nincs bekötve a falba a műszer és azon sem hogy azért nincs bekötve, mert nincs is benne a falban a vezeték (mondjuk a helye megvolt neki).
Garanciálisan csak a spéci villanyász (aki nem én voltam) tehette be a vezetéket, ezért felhívtuk és ki is jött, majd behúzott a falba 3 vezetéket (1fázis, 1 nulla, 1 föld). Még szerencse, hogy ott voltam és mondtam neki, hogy a tűzhely bizony 3 fázissal működik ezért per favore legyen szíves még kettő fázist behúzni. Na az már fejtörést okozott neki, mivel nem volt elég hely a csőben ilyen halom sok vezetéknek, olyan volt az egész mintha most látna először ilyet a jóember.
Szóval ezt csak azért írtam le, mert az ilyen esetek itt mindennaposak és normálisnak veszik.
Lehet amúgy is bőven találni lepukkant lakást is és ezért inkább avval próbálkozzunk ha már használni is akarjuk a lakást valamilyen célra és nem csak a bajt akarjuk szaporítani.
Albérlet helyzet nagyjából ugyanaz, bár a magyar helyzethez képest az eltérés annyiban van, hogy itt rengeteg helyen van hogy akár egy ágyat is kivehetsz albérletbe, mivel nemcsak a lakások, hanem az albérletek is horror áron vannak.
Egy normál lakás egyszobás és 25-30 négyzetméteres Rómában, ilyet már dögivel ki lehet bérelni akár 600-700 euróért (180-200.000 ft) havonta. Ez az olcsó kategória, erre rájön még a villany és egyéb szolgáltatások, ami még plussz 300-350 euró havonta (áram miegymás).
Szóval ez is horror, bár soha sem az olcsóságáról volt híres Olaszország a lakásáraiban és ez a helyzet a mai napig nem változott.
Rengetegen laknak barakkokban és lakókocsikban. Nem csak a cigányok, hanem rengeteg olasz is, aki nem akarta magát megterhelni bankhitellel, vagy éppen pont azért mert már nem tudta fizetni azt.
Aki akar az talál munkát és hát az itteni munkabérekből ezt meg is engedheti magának az ember, viszont abban a pillanatban ahogy megszűnik a munkahely itt is elindul a para.
Talán még jobban is.
A lakókocsi és autó árak ugyanolyanok, mint nálunk, hiszen itt is találni használható állapotú lakókocsit mondjuk 1.000euróért (300.000ft-ért), ezért inkább mindenkinek van egy lakókocsija.
Van aki nyaralásra használja, van aki nem csak arra, de viszont a sátrazás errefelé már nemigen divat.
Barakkban sokan laknak bár tudomásom szerint mi vagyunk az egyetlenek, akik nem cigányok és családdal laknak barakkban. Magyarként pedig biztosan állíthatom, hogy az egyedüliek vagyunk ebben az életformában.
Azon mindenki csak ámul, hogy a gyerekek hogyan képesek innen iskolába járni és hogy mindig tiszták vagyunk és a gyerekek is rendezettek mindig.
De hát a fürdést is meg lehet oldani minden körülmény között minden nap, ugyanúgy ahogy az út szélén sátorozásnál is megoldottuk mindig.
Tényleg igaz a mondás, hogy "nincs lehetetlen, csak tehetetlen".
Ha akarod megoldod.
A román családok általában úgy oldják meg a lakás kérdést, hogy az apa, vagy az anya eljön egyedül ide, dolgozik egy darabig, majd amikor helyre jött a család anyagilag egy kicsit, akkor elkezdenek barakkot építeni, hogy a család is kijöjjön ide, mert hát otthon elég nehéz a megélhetés.
Ekkor a család többi tagja is kijön olaszba, fontos, hogy gyerek legyen a családban, lehetőleg 2-3, vagy több. Majd bemennek a hivatalba és elpanaszolják, hogy milyen sanyarú körülmények között élnek a gyerekek, bár minden rendben van (suliba beiratva és oltásilag is minden oké).
A családfő aki már több éve itt van szerzett bejelentett munkahelyet, vagy éppen csak papírja van róla (fizet valakinek a bejelentésért), megtanulta a nyelvet és van annyi kapcsolata (román lévén) hogy tudja hova kell menni.
Ekkor az önkormányzatból kijönnek pár nap múlva és megnézik, hogy tényleg minden úgy van-e ahogy mondják és ha igaz minden akkor kiutalnak nekik egy külön önkormányzatis lakást a gyerekekre való tekintettel.
Hangsúlyoznám, hogy az egész errefelé lezajlik két hét alatt maximum.
Ennyire azért nem egyszerű, de tömören leírva a lényeget erről van szó (bizonyos kritériumoknak itt is meg kell felelni, amiről aztán tenni kell).
Nekünk sajnos nem sikerült ezt az egészet elintézni Magyarországon, bár szerintem mindenki ismeri a magyar helyzetet, hogy tömegével állnak az üres önkoris lakások és éveket kell várni a lakásra, feltéve persze ha nem akarsz zsebre fizetni valakinek, mert akkor Magyarban is hamar megkaphatod a lakást, de akkor is tömegével fognak állni a lakások üresen és inkább megvárják amíg szétrohadnak, mint hogy odaadják egy rászoruló családnak, hogy talán ezzel segítsenek nekik.
Emlékszem amikor beadtuk a papírokat mi is Rákoskeresztúron és már leteltek a határidők akkor bementünk, hogy megkérdezzük mi a helyzet. Mindenféle papírral alá volt támasztva gyeermekjóléti szolgálatos papír, megkértünk mindenféle alapítványt is és környezettanulmányi is volt, nomeg persze vittük a bírósági papírt, hogy ki kell költözni a saját tulajdonú lakásból, majd közölték, hogy menjünk albiba, mert bizony itt még 2-3 évet várni kell a lakásra.
Egész életemben 2 hetet voltam munka nélkül, több lakás árát kidobtam már albérletre, ezért úgy gondoltuk, hogy ez az életmód már annyira nem vonzó számunkra, ezért kértem, hogy a gyerekekre való tekintettel nem lehetne-e mégis valahogy elkerülni a várakozási időt. Nemleges volt a válasz, mire közöltem, hogy van egy lehetőségünk, hogy elhagyjuk az országot inkább és máshol próbáljunk szerencsét. Ekkor eléggé megdöbbentő volt számomra, hogy a Riz Levente is (polgármester) és Papp Zsolt (önkoris lakásügyben mindig őt kell keresni Rákoskeresztúron) bíztattak minket, hogy milyen jól tesszük, hogy elhagyjuk az országot és még irígyelnek is minket. Megkérdeztem, hogy nem zavarja-e őket az, hogy 24 család hagyta el Rákoskeresztúrról az országot az elmúlt 2 hónapban csak azért mert lakásproblémáik voltak, amire szintén az volt a válasz, hogy örülnek neki, hogy az emberek világot látnak és külföldön amúgy is jobb lesz nekik, legalább nem terhelik a rendszert továbbra is, és így kevesebb ember problémáját könyebb kezelni még Rákoskeresztúron is.
A Papp Zsolttal való beszélgetésem volt az utolsó ami után viszont már biztos voltam benne, hogy menni kell és nem szabad elhinni azt a sok maszlagot, hogy itt minden jó lesz egyszer.
Rákoskeresztúron csak én ismerek például 3 olyan embert is akik a Népkert felújítását pusztán szimpátiás alapon, mert szeretik azt a kerületet, ingyen felújították volna és ezért még felkeresték a polgármestert is, viszont a Népkertet mégis több mint 100 milliós uniós alapból kellett felújítani, ráadásul úgy hogy elvett egy nagyon fontos dolgot szintén a gyerekektől és a kerület lakóitól. Talán az egyetlen helyet ahol a gyerekek megtanulhatták a kreszt és a biciklis közlekedés alapjait, ugyanis a régi Népkertben volt egy biciklis gyerek tanuló pálya, amit azért lehetett volna felújítani is, mintsem hogy eltörölve egy új gördeszkás és biciklis ugratópályát tettek a helyére. Szerintem elfért volna egymás mellett a kettő, bár ez ma már tök mindegy.
Ugyanilyen problémát jelent számomra az is, hogy az emberek még mindig nem értették meg hogy semmi sem fog változni Sárospatakon sem. Ezen a helyzeten nem változtat az sem, hogy immár több éve is a világ második legszebb helyeként tartják számon a Sárospatak mellett található Tengerszemet.
Magyarország természeti kincseiben és turistalátványosságaiban leggazdagabb területe a Borsodi régió: Sárospatak, Sátoraljaújhely, Tokaj, Fűzér, Boldogkő váralja, Hollóháza, Miskolc-tapolca, Lillafüred... és még sokáig sorolhatnám, ám mégis mind a mai napig egy Magyarország testében lévő gennyes gócként beszélnek mindig erről a régióról ahol a legnagyobb szinte a munkanélküliség és ahol szinte már nem is emberek hanem állatok laknak, amikor erről a területről beszélnek.
Megoldhatatlan problémák egész sorát hozzák fel amikor erről a régióról beszélnek, pedig itt is ugyanolyan dolgos emberek laknak mint máshol akik csak szeretnének boldogulni és emberhez méltó életet élni.
Sárospataknak pedig már régen nem azzal kellene foglalkozni, hogy mennyi munkanélküli van a környéken, hiszen a kiaknázatlan lehetőségek tárháza található ott.
Ha valaki egyszer majd komolyan veszi azt, hogy Sárospatakon fejlődést indít el és tesz is ennek érdekében, akkor azok az emberek lesznek majd munkanélküliek, akik ma a munkanélküli hivatalban az ügyeket intézik.
És ez nem fikció, hanem csak vissza kell nézni a múltba és látni, hogy sosem mentek előre a dolgok attól, hogy olyan emberek irányították a kormányzatot akiknek csak a kapcsolatrendszerük volt jó, hanem emellé még tenni akarás is párosult, valamint maximálisan elutasították a korrupció legkisebb formáját is.
Sose vertem nagy dobra, hogy miért megyek egy helyre és ki is vagyok valójában, de én amit akartam az életben azt mindig megcsináltam, ha kellet a föld alól kapartam elő a pénzt rá, de megcsináltam.
Mindig nagy volt a pofám és most is az, de én legalább már letettem valamit az asztalra.
Most már csak a gyerekeimmel és az ő jövőjükkel akarok foglalkozni és minden amit teszek az csakis az ő jövőjüket szolgálja majd. Egy fillért sem akarok például áramra kikölteni, ha egyszer van egy olyan lehetőség, hogy napelemet használjak. A vízért sem akarok fizetni ha egyszer megoldható minden a kútról és a túránk során olyan pofon egyszerű dolgokat tanultunk meg, ami eszünkbe sem jutott azelőtt, pedig az élet fontos részéről van szó.
Egyesek csak legyintenek amikor azt hallják, hogy környezetvédelem, vagy hatékony vízhasználat.
Ma már értem és elszomorít, hogy Magyarországon pl. nem azzal foglalkoznak országos szinten, hogy megtanítsák az embereket arra, hogy ne az ivóvízzel öntsék le a szart a vécében.
Na mindegy eléggé eltértem a tárgytól, úgyhogy mára elég lesz tőlem ennyi.
Pusszantás mindenkinek...
