Mi gondoskodtunk Beninek a tanításáról amíg nem rázódtunk bele valamennyire az itteni helyzetbe.
Ez elég sok időt és odafigyelést vett igénybe, de az internet és a számítógép nagy segítségünkre volt.
Ja és áldassék a neve annak aki kitalálta a free wifi-t. Bár ez it Italy-ban eléggé másképp van, mivel minden egyes wifis helynek külön kell regisztrálni és nem szereti a magyar telefonszámot. Beregisztrálsz és a telefonodra küldenek egy sms-t a jelszóval és felhasználónévve, majd azzal be tudsz lépni a netre.
Arról már írtam, hogy nem mész semmire se szinte az EU-s tajszámmal, vagy ha találsz olyan orvost aki azt elfogadja akkor az felér egy lottó ötössel.
Ki kell váltani egy "Codice Fiscale" nevű cuccot, ami olyan olasz személyi számnak felel meg. Nem kerül pénzbe és kábé 30 perc várakozásba kerül a helyi hivatalban. Ott kapsz egy nyomtatványt ahol név szül.adatok és az olasz lakcím kell. Ha nincs ilyen akkor bemondassz valamit, mert az bizony kell (ezt most a helyi bokorlakóknak szólt). És már kapod is a rengeteg betűből és számból álló kódot egy papírra nyomtatva.
Mi is kiváltottuk mindenkinek (a gyerekeknek is, mivel mindenhez ez kell itt.
Munkához, iskolához, óvodához és orvoshoz is.Ezt klérik a személyi mellé, mivel nem elég hogy uniós állampolgár vagy, valamennyire legalább legyél Olasz ha már itt vagy.
Szóval miután ez megvolt utána elmentünk a helyi kinézett iskolába, ahová már az egyik ismerős gyereke járt és azt mondták, hogy jó hely.
Bementünk és kézzel-lábbal magyaráztuk, hogy mi biza ide szeretnénk járni ezután és nem máshová.
Valahonnan elővadásztak egy angolul valamennyire beszélő tanítónénit és ő elmagyarázta nekünk, hogy a központi iroda hol van és mikor kell odamenni, hogy ebbe az iskolába beirassuk.
Következő hétfőn, mivel ez az egész pénteken volt, elmentünk az irodába és ott elmagyaráztuk, minek is vagyunk ott. Itt egy kicsit furcsának vélem (mivel ez egy központi és elég nagy iskolában volt), elővadásztak szintén egy tanárt, de az még annyit sem beszélt angolul, mint az előző helyen.
Aztán segítségünkre jött (valószinűleg felkérésre) egy diák, aki viszont tanárokat megszégyenítve arcpirító tökéletességgel beszélt angolul és így elindult a folyamat.
Kitöltöttünk egy nyomtatványt, addig a gyerekeket leültették és vettek nekik péksüteményt hogy jól érezzék magukat és külön egy ember velük foglalkozott addig, hogy minket ne zavarjanak a töltögetés és dokumentum vadászat közben. Ez Magyarban furcsa lenne, de itt minden gyerek megkapja ezt a figyelmet, mert mint már azt írtam valami fantasztikus, hogy milyen szinten foglalkoznak a következő nemzedékkel.
Kitöltöttünk mindent és lefénymásoltak mindent, azután az iratokat aláírtuk és kaptunk egy másik címet is ahová, majd menjünk el, mert ott kell kérni az ingyenes kaját a gyereknek, mert a fizetős menza az itt aranyárban van. 80 euró/hónap, tehát saccperkábé 25000.-ft/hó/gyerek. Azért hozzátenném, hogy a Beni nemigen panaszkodik a kajára és spéci éttermi kaját kapnak minden nap.
Furcsálottam, hogy nem adnak semmiből sem saját példányt, de a fő hogy eddig működött a dolog.
Másnap bementünk a suliba időben és mondtuk, hogy mi vagyunk akik hozták az új iskolást, na erre lett egy kis kavarodás, mivel fogalmuk sem volt, hogy mi jövünk, de egy telefon és már a Beni meg is találta a tanítónénijét és osztálytársait még a tanítás megkezdése előtt.
Szóval suliba jár és fantasztikusan elkezdte magába szívni a nyelvet és minden nap azóta úgy jön haza, hogy mindig mutat valami új szót, amit persze innentől ő tanít majd nekünk, ha nem tud valamit, akkor én meg azt megnézem a netes szótárban.
Az iskoláról pár sort írnék, mivel egyáltalán nem úgy működik, mint Magyarban.
Gyakorlatilag az általános iskolában 1-8 osztályig mindenkinek ingyenes a tankönyv, csak ha valami spéci nyelvtanulás van akkor kell megvenni, de az angol nyelvkönyv nem számít spécinek hiszen az az alaptananyag része, legalábbis Beninek, mivel angolos osztályba került.
A 2B-be.
Reggel 8óra 20percre kell bemenni és mindenki kint várakozik az utcán, hogy bemehessen, addig csak a speciális, vagy sérült gyerekek mehetnek be az iskola területére és csak ezután nyitják ki a kaput, ahová be lehet menni, de az iskolábamár csak a gyerekek mehetnek be a szülők csak az udvarra. Ott gyors búcsú és ezen nem változtat az időjárás sem, lehet eső, vagy fagy akkor is kint marad mindenki és punktum.
8 óra 30 körül kezdődik a tanítás és itt nincsenek órákra bontva az idő, vagyis nincsenek órák és köztük szünet. A tanítás folyamatos egészen délután 1-ig és a tanítónéni foglalkozik a gyerekekkel ahogy akar (gondolom itt is van valamilyen tanterv), valami alapján.
Ő dönti el, hogy milyen óra van és mit fog tanítani, vagy éppen mikor tartsanak szünetet, vagy éppen legyen-e ma tornaóra. Ha kell akkor többet matekoznak, mert úgy látja szükségesnek és kevesebbet angolznak, mert az gyorsabban megy a gyerekeknek, vagy éppen fordítva.
A gyerekek nyugodtan kimehetnek bármikor wc-re, ha szólnak és ha valaki lemarad a tanulásban (betegség, vagy csak lassúság miatt), akkor azzal külön foglalkozik a tanítónéni. Ilyenkor előfordul, hogy kettő tanító is van az órán.
Sokkal szabadabb így a tanítási rendszer és gyerekközpontúbb, de amit hiányolok az az, hogy eddig az udvarra nem is mentek ki és az egész napot az iskolában töltik.
Aztán ebéd és utána spuri vissza tanulni egészen 16 óra 20-ig. Aztán szintén következik a megszokott ütem, várakozás az utcán, aztán kinyitják a kaput és a szülők bemehetnek az udvarra.
Gyengébb elméjű szülők kedvéért felfestettek egy csíkot a szülőknek, hogy a tanárok jobban lássák a szülőket amikor hozzák ki a nebulókat.
Sorban hozzák őket, először az elsősök és senkit sem engednek el, amíg a tanár meg nem győződött arról, hogy a helyes emberrel megy el a kisokos. Aztán a másodikosok és így tovább.
Az iskolának két külön kapuja és bejárata van. Egy a kicsiknek 1-4 osztályig és az épület másik részében vannak a nagyobbak 5-8 osztályig.
Így gondolom sok problémát el tudnak kerülni és ezért nincs is nagy keveredés a gyerekátadáskor. Az egész tök szervezett és profin, hamar lezavarják, hiszen mindig az aktuális legfontosabb dologra koncentrál a tanár és csak utána jöhet a következő teendő, vagyis gyerek. Mert a legfontosabb itt a gyerek és ezt bizony lehet is érezni itt, mert sajnos Magyarban valahogy ezt nem éreztük, csak azt hogy aki nyal a tanítónéninek azzal elkezdenek kivételezni és a többire kevesebb szeretet jut.
Persze lehet, hogy nem így volt, de én ezt éreztem.
Amit a Beni nem ért, azt pedig úgy oldják meg, hogy a tanítónéni előveszi okostelefonját, amit ezek szerint nem csak hülyeségekre használnak és a neten megnézi, hogy hogyan van az a szó magyarul és megmutatja azt leírva neki. Kiejteni meg se próbálja, mivel azért még mindig több betűből áll az Magyar ABC, mint az Olasz.
Vannak itt is hiányosságok, de annyira elenyésző és semmitmondó dolgokban hibáznak szerintem, hogy nem érdemel említést sem. Különben is maga az érzés, hogy a gyerek jó helyen van és törődnek vele, annyira felemelő, hogy inkább csak a jó jut észbe ilyenkor.
Minden pillanatban érezzük azt a felemelő és kitüntetett figyelmet amit itt a gyerekek kapnak és most nem csak a suliról van szó, de ott a legerősebb a figyelem az biztos.
Fel sem merül valakiben, hogy kérjen tisztasági felszerelést, vagy wc-papírt, amit a szülőnek kellene bevinni a suliba. Valószínűleg azért, mert a befolyó pénzekből nagyobb rész jut be a suliba és a gyerekekre, mint máshol és hát nem utolsó sorban a tanárok is jól érzik magukat a munkahelyükön és szeretik amit csinálnak (lehet hogy többet keresnek, mint nálunk de nem is sajnálom tőlük sem).
Félreértés ne essék nincsenek illúzióim és tudom, hogy itt is eltűnik a pénz egy része, csak talán az igazán fontos dolgokon nem spórolnak annyit és jut oda is egy kicsit több, mint máshol.
