Úton voltunk Rimini felé és tudtuk, hogy még előtte szállást kell találni, ezért egy út szélén lévő háznál kértük, hogy felverjük a sátrunkat.
Estére az időjárásjelentés 5-10km/h-ás szelet írt és nyugodtan feküdtünk le, mivel a biztonság kedvéért az összes merevítő zsinórt kifeszítettem.
Éjfél előtt arra keltünk, hogy a fejünk felett csak úgy dobálgatja a sátrat a vihar és bár egy csepp eső sem esett, azt már belülről is láttuk, hogy ez bizony nem 10 km/h-ás szellő.
A cövekek kitépve a helyükről és simán emelgette az egész sátrat a szél, ezért azonnal kimentem és felmértem a terepet.
Az utolsó pillanatban mehettem ki, mert pont meg tudtam tartani a sátrat.
Olyan 90 km/h-ra saccolom a vihart, olyan volt, mint amilyen a 2006-os tűzijátéknál volt, csak eső nélkül.
Szerencsére nem esett, mert azt már végképp zokon vettem volna.
Picur is kijött és felkeltette a gyerekeket, akik egyébként ébredeztek a nagy csapkodásra, no meg a sátor hálófülkéje is leszakadt egyből az egyik oldalon.
Úgyhogy kollektíven mindenki kinézett magának egy tartórudat és azt próbálta meg belenyomni a földbe, miközben a szél állandóan emelgette a sátrat.
Féltünk, hogy a közeli fák közül az egyiket ránk dönti, de még szerencse, hogy nem voltak nagyok és így annyira nem tudta letörni csak a kisebb ágait.
Én közben a fejlámpával a fejemen és a kalapáccsal a kezemben próbáltam újra visszaverni a cölöpöket.
Beni ,Hanna és Picur pedig a sátrat fogta.
Próbáltam megkeresni a kitépett cövekeket és újabbakat is beleverni a földbe.
Sokat elvesztettünk, de másnap megkerestem őket és szerencsére a rudak sem törtek el.
Kb. másfél óráig tartott a vihar és utána annyira lecsökkent, hogy már nyugodtabban mehettünk be a sátorba.
Másnap kárfelmérés, mivel a vihar a sátor előterében lévő könnyebb dolgokat is kifújta a sátorból.
Megkerestem a cövekeket és szereltem egy kicsit a biciklit is.
Elmentünk a legközelebbi Lidlibe és bevásároltunk.
Visszamenve további szerelések az utánfutón és a kerekeken, de azt már láttuk, hogy még egy napot itt éjszakázunk, mivel nem tudunk majd átmenni a városon estig.
Nap közben elmentünk egy olyan cigánytelep mellett, amit a híradóban is látni, hogy rendőrséggel rakják ki őket innen.
Hát elég durván becuccolták magukat egy autósiskola mellé a Kíniaiak által lakott részben és megcsapoltak egy tűzcsapot vízért, amit bevezettek e tábor közepe felé.
Lakókocsik és sátrak alkották a tábort úgy kb 25 lehetett és borzalmasan büdös volt, ami az útszéli rögtönzött vc-ből áradt aminek az ajtaja is le volt szakítva.
Hát eléggé magyar telep kinézete volt, abból a lepukkantabb fajtából és el is lepték a helyi és környékbeli boltokat a parkolóban a kéregető emberek itt.
Innen pedig odébbálltunk, mivel az öreg néni kilátásba helyezte a carabinieri kihívását, ha nem megyünk el a ház mellől.
Kiderült, hogy azért félt ennyire, hogy ott maradunk, mert még régen ő is Magyarországról érkezett ide és hát gondolom ahogy mostanában a magyarokra sdem a vendégszeretet a jellemző, hát rá sem volt az.
Bár a kerítésen kívűl voltunk és a szomszéd fuvarosé volt a terület (akit mellesleg egyáltalán nem zavart, hogy ott voltunk, azért keserű szájízzel, hogy ilyen magyarok is vannak hagytuk el a terepet.
Utunkat Ancona felé Pesaro-n át folytattuk.
