A közlekedésről egy kicsit más véleményem van és hát másfajtát szoktam meg otthon is, de a világ már csak ilyen. Más ország más emberek.
A vezetési szokásokról írhatnék itt, de ilyen itt nincs hacsak nem a folyamatos dudálásról lenne szó.
Dudálnak ha csak köszönnek egymásnak és akkor is ha csak egy kanyarba érnek, jelezvén hogy jövök, de amitől a falra mászom az az, hogy amikor a lámpa zöldre vált már egyből nyomják ha nem indul el a másik kocsi egy tizedmásodpercen belül, mert hát rohanás az van itt.
Csak azt nem tudják, hogy hová.
Mindenre azt mondják, hogy piano-piano (szép lassan, lassacskán), de ha közlekedésről van szó akkor előjön belőlük a csürhe szellem.
Csak ez a szó jut eszembe róluk, mert tömegben (ez már 2-3 embernél így van) csűrheként tudnak viselkedni és megszólnak ha te nem így viselkedsz.
Először is várod a buszt a buszmegállóban és elsétálsz a szemetesig, hogy kidobd a szemetet, mert hát ott a helye. Puff egyből lebuktál, hogy külföldi vagy, hiszen egy itteni simán ledobja maga elé a földre és szemetel ahol csak tud. Megnézik hogy csilli-villi legyen a ruha ami rajtuk van és a legújabb okostelefonjuk van nomeg mindenféle csillogó szarokkal teleaggatják magukat, mert hát a divat az itt elég fontos és közben térdig gázolnak a szemétben és panaszkodnak folyamatosan hogy mennyi a szemét meg mennyire nem takarítják össze.
Aztán jön a busz amire vártál és nem áll meg ha nem inted le, mert hát itt azt is kell, időben észrevenni a buszt és jelezni neki, hogy álljon meg.
Aztán ha megáll akkor ott szállsz fel és le ahol kinyílik az ajtó (bár fel van festve a buszon, hogy hol kell le- és felszállni). Szóval figyelem kell ide bőven.
Aztán amikor mész a buszon akkor kapaszkodni ám de rendesen, mert egyrészt nyomják, mint a meszes és hát nem a jó vezetési stílusról híres még mindig az olasz nemzet, másrészt pedig össze- vissza fékeznek még akkor is amikor nem kell.
Az összes újabb típusú busz automata sebváltós, mert úgy könnyebb a vezetés, viszont így a fékezés különösen lejtőn az eléggé hullámvasútasra sikerül nekik, úgyhogy hosszabb útnál a gyomrod legyen a helyén, mert könnyen rosszul lehetsz.
Aztán le szeretnél szállni és itt is figyelem kell, mert nem mindig áll meg a sofőr a megállónál, köszönhető ez annak, hogy mindig telefonálnak vezetés közben és hiába jeleztél és még csengő, vagy haranghangot is ad a jelzés, akkor sem állnak meg.
Ilyenkor üvölteni kell neki (mert hát szerencsétlen éppen telefonál), hogy "FERMATA", vagy csak egyszerűen "SCUSA", de aztán teli torokból ám, mert simán továbbmennek.
Ha megáll a megállóban rendesen, akkor jönnek a felszállni akaró emberek, na itt már aztán szembesülünk a csűrhe effektussal.
Nem nagyon érdekli őket, hogy le akar szállni valaki és simán lesöpörnek, mert hát az életük múlik azon, hogy felszállnak-e a buszra, vagy sem.
Ha gyerekkel vagy akkor pedig duplán kell figyelni, mert ilyenkor az itteniek csak fejmagasságban látnak és érzékelnek mindent (különösen a nyugdíjas korúak), aztán simán letapossák, vagy fejbeverik a táskájukkal a gyereket és elintézik egy boccsal és mennek tovább, mint aki jól végezte dolgát.
Szóval veszélyes egy szakma Rómában busszal közlekedni, sokkal jobban oda kell figyelni, mint Budapesten. Nem beszélve az állandó várakozásról ami a buszokat illeti.Ha nem figyelsz oda akkor a fél napodat is azzal töltöd el, hogy várod a buszt, mert itt nem jönnek olyan gyakran, mint Budapesten és amikor közlekednek akkor sem mindig jön megbízhatóan.
Ó bocsánat az ellenőrzésekről még nem is írtam. Szóval jön a busz és felszállsz rá ahol ellenőr van. Először megijedtünk mi is mikor találkoztunk ellenőrrel, de tök kúlturáltan nyitva tartják az ajtót és nem indul el a busz addig amíg le akarsz szállni.
Egyébként nem gyakori az ellenőrök itt Rómában inkább a belvárosban gyakoriak, de aki meg ott busszal akar menni és nem inkább gyalog bámészkodni - mert azért lássuk be, hogy itt van mit nézni, ami az antik régiségeket illeti - az tök hülye szerintem.
A világ egyik legnagyobb látványosságairól híres városában busszal menni turistaként luxus szerintem, hiszen itt minden kis utcasarkon találni többezer éves látnivalókat.
Legközelebb egy igen fontos dologról fogok írni a sciopero-ról (ejtsd:SÓPERÓ), gyakorlatilag sztrájk, vagy munkabeszüntetés.
