Viszonylag hamar átértünk Szlovénián és elérkeztünk Olaszba.
Egyből megérkeztünk Triesztbe, persze szokás szerint későn.
Esélyünk sem volt átjutni a városon, ezért elkezdtünk sétálni a városban és találtunk sok-sok játszóteret.
Megnéztük a hajó indulásokat, hátha le tudnánk rövidíteni az utunkat, de kiderült, hogy Lignano-ba, vagy Ravennába, Riminibe nem megy járat, csak a közvetlen közelbe szigetnéző túra, ill. Szlovén és Horvát járatok.
Rengeteg ember jött oda hozzánk beszélgetni és sokan gratuláltak, az egyik néni még adott nekünk egy szerencsehozó kagylócskát (elmondása szerint).
Az embereknek inkább az tetszik és az ejti őket ámulatba, hogy két gyerekkel megyünk kompletten.
Amíg Beni és Hanna játszottak, addig mi felfedeztük a tengerpartot úgy kb.3 méterre.
Furcsa volt, mert le volt betonozva, mintha valami medencés part lett volna és 50 méterenként terasz volt kialakítva.
Picur lement és kiderült, hogy a teraszok alatt öltözők vannak., amik fedettek és nyitva vannak, nincsenek lezárva.
Ha esetleg esik az eső akkor még jól jöhet.
Mindenfelé fiatalok és idősek csoportja vette birtokba a partot és volt aki szintén ott éjszakázott.
Bebújtunk az egyik öltözőbe és megágyaztunk a gyerekeknek, mert már nagyon álmosak voltak.
Gyönyörű volt az éjszaka és körülöttünk néha-néha elment egy-egy párocska, vagy csoport.
Tőlünk nem messze nyitva volt a vécé is és ezért elég jól sikerült az éjszaka, leszámítva, hogy féltettük a holmikat ezért nem sokat aludtunk és beton kemény volt a pad, amin feküdtünk.
Reggel korán térképészés után irányt vettünk kifelé a városból és elindultunk Velence felé.
A gyerekek élvezték, hogy ott voltunk, csak sajnálták, hogy nem fürödhettünk a tengerben, de megnyugodtak amikor mondtuk nekik, hogy végig a tengerpart mentén megyünk majd.
