Megérkeztünk Rijekába és hát mivel eléggé beépült a tengerpart és sehol sem lehet lemenni fürödni bringával, vagy kocsival, ezért útbaigazítást kértem két rendőrtől.
A rendőrökről csak mellékesen jegyezném meg, hogy nem sokat látni belőlük, de ha igen akkor éppen intézkednek. Általában batár nagy kocsikban, vagy csapatszállítóban esetleg mikrobuszban vannak és soha sem igazoltatnak az út szélén. Nem jönnek oda, hogy ki vagy és mit csinálsz. Elég normálisnak tűnnek és egyáltalán nincs, vagy csak én nem láttam köztük ilyen kis éhenkórásznyi emberkéket. Jól megtermett, de legalább jó kondiban lévő nők és urak voltak mind.
Szóval úgy 2 km-re mondták a kempinget és gondoltuk, hogy ha megfizethető akkor kipróbáljuk.
Hát az ára úgy 9500 ft volt egy éjszakára és lehetett euróval fizetni (legalábbis ezt mondta a recepciós).
Gyönyörű idő volt, de már elég késő, úgyhogy sátorállítás után összepakoltuk holnapra a cuccunkat, hogy miket fogunk kimosni.
Reggelre aztán eleredt az eső a cuccokat kimostuk, legalábbis egyrészét, de megszárítani már nem volt időnk. Egészen 12-ig esett, majd szárítgattuk egy darabig.
A gyerekek különösen Beni sírt, hogy nem fürödhetnek a tengerben, de nagy nehezen megértették, hogy még egy ideig utunk során tenger mellett leszünk.
El kellett indulni kifelé a városból, és biztos, hogy emelkedők várnak ránk, ezért elmentem kifizetni a kempinget, ahol már elém toltak egy papírt, hogy nem lehet euróval fizetni és az ár is emelkedett egy kicsit. 242Kn-ról 256-ra, de felajánlotta a recepciós, hogy a szomszéd bárban fel tudják váltani, ezért átmentem oda ahol elég rosszul, de legalább sikerült felváltani az eurónkat.
Kipótoltam még 20 kn- val és kifizettem a sátorhelyet.
Egyébként a kemping elég szar volt, pl.:nem volt a zuhanyzónak ajtaja és gyakorlatilag koedukált zuhanyzók voltak így. Az esőelvezetés ebben az időben gyakorlatilag nulla volt és így minden sátoros szarrá ázott.
Szóval egy siralmas szolgáltatások nélküli kempingben méregdrágán asludtunk.
Nedves és vizes cuccokat külön szatyrokba rakva elindultunk, hogy kijussunk a városból, bár már fél hat volt.
Mivel több pénzünk nem volt kempingre ezérrt muszály volt indulni.
2 bevásárlásra még futotta, bár a tenger felé egy kicsit még emelkedtek az árak, de így is meg kellett nézni, hogy mit és mennyiért veszünk.
Mivel az elmúlt 2 nap alatt 3 defektet kaptunk, ezért én a délelőttöt gumiragasztással töltöttem és sikerült is elfogyasztani az utolsó ragasztófoltot is. A küllő cserékre már nem jutott idő, úgyhogy azt majd máskor kell megejteni pedig már az is égetően szükséges.
E-mailben bejelentkeztem a munkaügyi központba és elküldtünk e-mailt is a suliba Beninek és Hannának az oviba, hogy mit kell ilyenkor tenni.
Elindultunk és bringásoknak nem kívánom ezt az utat, de nekünk muszály volt elindulni, mert ki kell jutni a városból.
10 és 17%-os emelkedőn szenvedtük fel az utifutikat és 3 óra alatt haladtunk is vagy 3km-et.
Találtunk egy elhagyatott átjárót a külvárosban ami az autópályán át visz és itt vertük fel a sátrat, amennyire csak tudtuk elrejteni, annyira megtettük.
