Sok időt kihagytam az írással, mert sok új dolgot ismertünk meg és sok tervet szőttünk, de ezt most hagyjuk.
Annyi rengeteg dolog történt és a legtöbbet hihetetlennek hinném ha nem velünk történne.
Nincs annyi időm, hogy leírjam és sok ideig tépelődtem, hogy ezeket hogyan írjam le, de inkább hagyom és arról fogok írni ha van egy kis időm, hogy mi érdekel mostanság.
Tervezzük a további utunkat már, mivel eljött az ideje. Továbbmegyünk innen is majd jövőre, vagy talán egy kicsit később, de a tervezést már most elkezdjük, mert még egyszer nem lesz akkora szerencsénk, mint ami az idejövetelünkön volt.
Mindent a vak véletlenre és istenre bíztunk és egyáltalán nem túlzás azt mondani, hogy többet kaptunk sokszorosan, mint amire számítottunk.
Úgyhogy most ünneplésre készülünk, megünnepeljük azt hogy itt vagyunk és hogy annyi mindent tanultunk, annyi lehetőséget kaptunk és megismerhettünk egy olyan világot amelyben jó élni.
Júniusban csinálunk egy magyar napot azoknak az embereknek, akik kicsit ismerve, vagy ismeretlenül is, de önzetlenül és segítőkészen álltak egy olyan magyar család segítségére, akik kerestéka helyüket a világban. Meghívjuk azokat az embereket és megvendégeljük a caritasban dolgozókat és meghívunk egy-két ismerőst is innen Rómából.
Hogy hányan és kik fognak eljönni azt még nem tudjuk, de örömmel látunk mindenkit egy kis általunk készített bográcsos magyaros ebédre.
Az időt még nem tudjuk pontosan, de majd kialakul valahogy. Valamikor Júniusban kellene tartani és utána útrakelünk vakációzni Szicíliába, természetesen biciklivel és sátorban ahogy az már lenni szokott és készítek sok fotót, hogy megmutassam a világnak, mennyire szép a természet és a táj, a tenger miegymás. És persze, hogy létezik egy világ benzinhasználat és fölösleges pénzkidobás nélkül is.
Még mindig nincs fölösleges kidobni való pénzünk, de már nem is szűkölködünk, hiszen tervezzük a jövőt.
Felkérést kaptam, hogy írjak egyenlőre egy útinaplót a szicíliai útunkról, amit természetesen olasz nyelven és itt fognak kiadni, állítólag rekord gyorsasággal 1-2 hét alatt.
Aztán könyvet írok, hogy hogyan és miként telnek a napjaink és hogyan jutottunk el idáig, nomeg persze hogy mik a tervek, de valószínűleg a megjelenéskor már ismét úton leszünk, hogy még többet megismerjünk ebből a világból. Felkéréseket kaptam már sok országból, hogy ott is kiadnák és érdeklik őket az írásaim, de azt hiszem nem lep meg senkit az hogy Magyarországról még senki sem írt hasonlóakat sem. Nem is baj, hiszen ezért írom a blogot magyarul és a fészen is azért posztolok képeket, hogy lássanak magyarok is minket, hátha ők is érdekesnek találják ezt az egészet.
De most csak tervezzük azt, hogy mi legyen a menü, az biztos hogy bográcsgulyásnak és lángosnak lennie kell, plussz még szeretnénk csinálni kürtöskalácsot és szalonnás túrós csuszát.
Akiket viszont biztos hogy szeretnénk hogy ott legyen az Ruff Roland barátom innen Rómából. Carmen aki az első ember volt itt aki magyarul szólt hozzánk, mert a nagymamája megtanította magyarul, valamint egy olyan ember akiről még talán a magyar nagykövetség sem tud, vagy csak nem akar tudomást venni.
Ő Gargallo grófnő, akivel rengeteg időt átbeszélgettünk és befogadott a bizalmába, ő Zrínyi Miklós leszármazottja és nem mellesleg egy nagyon nagy tudású 87 éves aranyos, csupa szív és csupa tünemény idős hölgy, aki remélem hogy sokáig velünk lesz. Mint minden arisztokrata ő is büszke a magyar vérre ami az ereiben folyik és családjára, ami méltán nagy és boldog.
Joggal írhatom, hogy nélküle nem is lenne igazi a mi kis ebédünk, ami azért lehet hogy egy kissé más lesz és nem lesz olyan fényes, mint amit a követségek szoktak rendezni, de csupa arra érdemes és nekünk kedves ember lesz ott és remélem ízlik majd nekik a főztünk.
