A gyerekek különösen Bendusz szeretett volna fürdeni a tengerben, ezért úgy terveztük, hogy végig a tenger mellett menjünk.
Az irányt Lignano felé vettük, mert Picur régenmár járt ott és sokat mesélt a gyerekeknek a homokos tengerpartról. Eddig csak kavicsosat láttak, úgyhogy nem volt kérdés, hogy oda megyünk.
Út közben letértünk a főútról, mert a térképen láttam egy tengerparti városkát, aminek a neve megtetszett nekem: Marano Lagunare.
Gondoltam ezbiztosan jópofa kis olasz városka lesz és az az 5 km letérő nem is sok.
Hangulatos kis városka volt, az öregek kint ültek a teraszon és sörözés közben zenéltek a pici templomtorony árnyékában.
A fagyi méregdrága egy gombócnyi 1 euró, úgyhogy majd máskor.
Úgy gondoltam, hogy a helyiek is járnak fürödni valahová, ezért megkérdeztem egy báros fickót, hogy hol van a tengerpart, aki elmondta, hogy náluk nicsen, mert csak kikötő van és nézzem meg azt, ne akarjak fürödni.
Na bumm akkor nincs fürdés a tengerpartban, de gondoltam úton visszafelé megkérdezem még a falusiaktól is, hátha van más hely is a közelben.
Találkoztunk fiatalokkal akik látszólag fürdeni mentek és megkérdeztem, hogy hol lehet, mirte ők mondták, hogy csa Marano-ban lehet.
Tehát átvert a báros fickó és ezért eléggé elrontotta a hangulatunkat, mivel már nem volt kedvünk visszafordulni, mert akkor már 20 km-es kitérő lett volna, az pedig sok nekünk egy napra.
Másnap folytattuk utunkat Lignano felé és térkép szerint nem értünk volna oda a távolság miatt, de aztán délután 5 körül begördültünk és megtaláltuk a szabadstrandot.
Szerencsére tele voltunk vízzel és kajánk is volt, mivel 6-kor bezár a strandfelügyelet és ezért még a vízcsapokat is elzárják.
Se vécé, se zuhany se semmi.
Fürödtünk egy gyorsat, de már nem tudtuk lezuhanyozni a sót magunkról, viszont estére kint hagyták a napozóágyakat meg minden ilyesmit.
Gondoltuk, hátha nem fog esni az eső és akkor a szabadban alszunk az ágyakban.
Félrehúzódtunk a kabinok árnyékába és ott megágyaztunk a gyerekeknek, főztünk egy pasta-t szósszal, amit a közeli boltban vettünk.
Reggel korán ébredve megnéztük a napfelkeltét és fotóztunk egy kicsit Bendusszal, hogy ne vesszen kárba ez az élmény, majd elmentem vásárolni.
Mire visszaértem addigra kizavartak minket a strandról, mert biciklivel nem lehet oda bemenni, hiába mondtuk a strandőröknek, hogy benne van az összes cuccunk, akkor sem lehetett.
Kimentünk a parkolóba és ott átöltözve indultunk a gyerekekkel megint fürdeni, majd reggeliztünk egyet.
A tenger elég koszos és gyakorlatilag mindenért fizetni kell ami a strandon van.
Az már feltünt olaszban, hogy mindenütt ugyanúgy ahogyan magyarban is a bevásárló helyeknél kéregetők vannak.
80%-ban ezek négerek akik többnyire afrikából emigráltak ide, 20%-ban romák.
Elkérik a bevásárló kocsikból a pénzt és visszaviszik a kocsikat. Egyes helyeken pedig ugyanúgy mint régen a Madách téren beirányítják az autókat a szabad parkolóhelyekre, persze pénzért.
Eléggé fanyar szájízzel tovább indultunk Velence felé.
Olyan érzésem volt mintha Lignano a turizmusból akarna meggazdagodni, de csak a pénzbeszedéssel foglalkozna és semmit sem tesz azért, hogy a tengerpart állagát megóvja.
nem igazán láttunk takarítást, ami például a Balatonon van rendszeresen és hát ez meg is látszik a parton is és a vízen is.
A vízben elég sok szmötyi és üres palack úszkál és a strandfelügyelők pedig inkább csak kasszáznak és mobiltelefonálnak egész nap.
Irány Velence - Venezia.
