A fő uticélunk délre menni, mert egyre hűvösebb az idő és ott talán valamivel elviselhetőbb lesz az ősz ha ránk jönne nagyon.
Tehát az útmutató táblák alapján az irányt Velence felé vettük és mivel mindig is vágytam rá, hogy lássam ezt a város elérhető közelségbe is került.
Mindenképpen úgy kell csinálni, hogy amikor odaérünk, akkor közvetlenül előtte kellene megszállnunk, hogy több időnk maradjon a nézelődésre.
A táblák még mindig elég rosszul mutatják a távolságokat, de ezt már kezdem megszokni.
Egyre kevesebb az olyan hely ahol elbújhatunk a kíváncsi szemek elől, viszont egyre jobban belejövünk a vásárlásba, hogy hol vannak olcsóbb termékek.
Az internet hiánya miatt sajnos még mindig nem tudok napra kész lenni és a Wifis helyek száma is eléggé lekorlátozott, szinte egyenlő a nullával.
Még a Burger Kingben is olyan wifi volt, ahol csak mindenféle regisztrációs és sms-es indítás után tudok használni.
Az út mellett egyre jobban látni a tengert, viszont a föld is egyre vizesebb és mindenfelé öntöző csatornák nehezítik a sátorverést és a bejutást a helyekre, ahol alhatnánk.
Az autósok folyamatosan dudálnak, mert itt úgy látjuk, hogy ez eléggé megszokott.
Általában az olyan pici autósok dudálnak idegesen akik simán elférnek mellettünk, és akiknek pedig lenne okuk rá, azok nyugodtan várnak és csak utána előznek ki minket.
Az este most eléggé hamar jött, pedig már délután öt óta keressük a megfelelő helyet.
Egy olasz pár meg is állított minket este kilenckor, hogy nagyon veszélyes az úton haladni és hogy nem látszunk eléggé.
Elég vicces volt, hogy azt ajánlották, vegyük fel a mellényt és menjünk el 3 km-re lévő parkolóba aludni, mert az jó.Pár utcányira lakhattak, legalább is ezt vettem ki abból amit mondtak, ezért furcsállottam, hogy miért nem mutattak valami olyan helyet ahol sátrat verhettünk volna.
Egy aluljárónál, amit alig használtak egy mellékútnál, ott találtunk egy kis helyet ahol felvertük a sátrat végre este 10-kor és alhattunk.
Ez volt az első olyan éjszaka, amikor nem találtunk megfelelő időben helyet.
De legalább ez is megoldódott.
Reggel hallottam ahogy a helyiek "Mamma mia" és "Vaffanculo" (amit még a bigbrádörből ismerhetünk) mentek el a sátrunk mellett biciklivel, aztán egy rendőrautó is elment és megnézett minket, de továbbmentek, mert látták, hogy nem sok vizet zavarunk és nem bántunk senkit sem.
Errefelé már elég sűrűn is látni rendőrautót, de itt sem olyanok mnt a magyar rendőrök, met csak akkor dolgoznak amikor tényleg szükség van rájuk. Feleslegesen nem büntetnek, mert nem arra találták ki őket, hogy pénzt szedjenek, hanem hogy a dolgukat végezzék.
Talán Magyarországon is ezt kellene csinálni a rendőröknek és nem pénzbeszedő automatának használni őket egy háromhetes gyorstalpaló tanfolyam után, aztán meg mutogatni, hogy mennyien vannak.
Na de mindegy.
A vásárlások már normális mederben folynak, találtunk Penny marketet és Lidl-t is, ahol elég jó árak vannak, de a felvágott és a sajt az aranyáron van mindenütt.
A tészták tök olcsóak és a magyar árakhoz képest is mindig találni olyan márkát ami csak 30-40 ft-tal drágább.
A Pennyben kérdeztem meg egy pénztárost, hogy mennyit keres és ő 1200 Eurót mondott (360.000ft kb.) plussz egyéb juttatások.
Így már érthető, hogy itt egyre inkább tele van a kosár a bevásárlásoknál, bár itt is eléggé megnézik, hogy hol vásárolnak.
A Spar itt elég drága és csak 1-2 dolog van amit érdemes megvenni.
Az ásványvízet általában 15-20 cent körül (45-60ft kb.) vesszük és margarint is találni 200 ft körül.
Utunkat folytatjuk Venezia felé, remélem sikeresen.
